Az utóbbi időkben egyre több az "élettel" foglalkozó kiadvány akadt tudásra éhező elmém útjába,, így hát elolvastam őket, és végül arra döntésre jutottam, hogy ilyet én is tudok írni, de nem szeretném szegény tollacskám megsérteni azzal, hogy olyan stílust teszek magamévá általa, melyet nem szívlelek, ezért végül határoztam, és sutba dobva egy késznek látszó tervet, változtattam. Ezen blog kifejezettem az én gondolataim, és elméleteim tartalmazza. Itt hívnám fel a figyelmet, hogy ezek segítséggel, és támogatással láttak napvilágot. Mindig volt egy bábaként megjelölhető egyéniség, és persze a többiek, akik végig kísértek a születésig. Ezen ismerőseim igyekszem majd hiánytalanul felsorolni, de ha mégis kimaradna valaki, akkor fogadja alázatos bocsánat kérésem. Mint az életben mindenhol ebben a szituációban is vannak elöljárók, akik végtelennek tetsző türelemmel, és csodával határos
Mindenek előtt szeretnék köszönetet mondani az alábbi személyeknek: elsőként Nemes Editnek, akivel sok- sok estét beszélgettünk át, Nemes Mihály Tamásnak, és az átvirrasztott, ás pálinkázott estékért. Veres Gábornak, az elektronika bűvöletében töltött napokért. Bartók Tibornak, aki zongora játékával nemcsak szórakoztatott, hanem kísért is. Nem hagyhatom ki Fazekas Dávid, és Pilát Márk doóját, akikkel Fóton osztottuk az okosat. Décsei Krisztinának, a számtalan átfüstölt estéért. Végül, de nem utolsó sorban Kerezsi Katának, aki két eltűnése között mindig meghallgatott. (ennyit az Oscar- díjról)
Mielőtt még a hozzám hasonló emberek görcsöd veszítést éreznének, hogy rátenyereljenek a kis, piros ikszre, fontos leszögeznem, hogy ezen blog nem a világot akarja megváltani, hanem egy kis gondolkodásra sarkalna.
